Oldalak

2016. május 5., csütörtök

Takács István (1901-1985) a magyar későbarokk freskófestészet legnagyobb mestere

Takács István  (1901-1985)  a magyar későbarokk freskófestészet legnagyobb mestere.  Mezőkövesdi matyó.
     A mezőkövesdi gimnáziumban érettségizett, majd az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola festő szakán szerzett diplomát.
     Elsősorban, mint egyházi festőt tartják számon. 290 azon templomok száma melyeket freskói, oltárképei, stációsorozatai, nagyböjti leplei díszítenek. Falfestményein legszívesebben a Szűzanyát, a Szentcsaládot és a magyar szenteket ábrázolta. Szinte fő művének számítanak Egerben a Bazilika freskói és stációsorozata.
      Az egyházi festészet csak egyik oldala művészi tevékenységének. S, hogy az egyházművészeten kívül a festészet egyéb ágazataiban is a legjobbak közé tartozott, bizonyítják ezeken a területeken elért nagy sikerei.
      Matyóföld és népe iránti szeretete érződik azokon a képein, amelyeken a matyó világot örökítette meg, amilyennek fiatalon megismerte, s ahogyan a művész szemével látta a népviseletet és a parasztság életét.
      Így mentette meg festészetében azt a színpompás világot, amely ma már szinte csak múzeumi látványosság. Kiemelkedő szerepet vállalt a hagyományok megőrzésében, a mezőkövesdi matyó nép életének, környezetének hiteles bemutatásában.

Takács István Életmű Kiállítás

3400 Mezőkövesd, Szent László tér 23.  
Tel.: 49/ 500-024,   49/ 500-025


Nyitva tartás: 

I-III. hónap és XI-XII.  kedd-szombat: 9-16 óra
IV-V. hónap és IX-X.  K-Szo: 9-17 óra,  VI-VIII. hónap  K-V: 9-17 óra.

A XX. század legjelentősebb magyar freskóművészének munkásságát, a matyók festőjének életművét bemutató gyűjteményes tárlat. A kiállítás 11 termében 218 alkotás látható: tájképek, portrék, munkaábrázolások, életképek, színkompozíció;  a legkisebb vázlatoktól a monumentális munkákat megidéző, 4-5 méteres kartonrajzokig. Takács István életművének legfontosabb darabjai az ország 290 templomában található falfestmények, nagyböjti leplek, oltár- és táblaképek, stációsorozatok. Legismertebb alkotása az Egri Bazilika kupolafreskója. A XX. század legjelentősebb magyar freskóművész munkásságát, a matyók festőjének életművét bemutató gyűjteményes tárlat. Matyóföld és közössége iránti szeretete érződik a képein, kiemelkedő szerepet vállalt a matyó hagyományok megőrzésében. Ezt bizonyítják egy-egy különtermet megtöltő divattervei,
motívum feldolgozásai, üvegablakokhoz készített tervei.

Belépőjegyek:  

Felnőtt: 600 Ft 
Nyugdíjas, diák: 300 Ft                          
Családi  jegy: 1200 Ft

Galéria

Jedlik Ányos Emlékkiállítás, Győr

Győr városának szépen felújított belvárosában, a Széchenyi téren található a Szent Ignác bencés templom. A templom két oldalán, a térre nézve helyezkedik el a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium. A gimnázium ad otthont a Jedlik Ányos Emlékkiállításnak.  
 Mielőtt a múzeumba lépnénk…

Az 1820-as évek közepén a jezsuita rend vezetői Dallos Miklós püspök kérésére Győr városában telepedtek le. Templomot, rendházat, valamint iskolát, könyvtárat is alapítanak. 1773-ban a rend feloszlatása után 1802-ben a bencések kapják meg a rendházat, azzal a kikötéssel, hogy oktatási célokra használják. A bencések célkitűzése az volt, hogy mind a lelkiség, mind a tudományok, mind az egyetemes kultúra terén maradandót tudjanak adni a diákságnak. Olyan tanárok dolgoztak itt, akik maguk is aktív résztvevői voltak a tudományos életnek. Említeném, Jedlik Ányost, Czuczor Gergelyt, Rómer Flórist, vagy Ferenczy Viktort. Célul tűzik ki a tudós szakmai életútjának megismertetését, a találmányinak, felfedezéseinek megőrzését.
1990-es években megalakul a Jedlik Ányos Társaság. Jedlik munkássága előtt tisztelegve alapítják meg a Győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziummal karöltve a Jedlik Ányos állandó kiállítást, 1994-ben.

Jedlik Ányos

Jedlik István 1800-ban született a Komárom megyei Szímőn. A gimnáziumi évei Nagyszombaton és Pozsonyban tölti. 1817-ben, Czuczor Gergellyel együtt lép be a bencés rendbe, ahol Jedlik az Ányos nevet kapja. 1824-ben kerül a rend győri Líceumába, ahol már a tanítás mellett számos kísérletet is végez. Munkásságának egyik legismertebb eredménye is ezekben az években, 1828-ban történik, a szódavíz készítés eljárásának meghonosítása. 1831-ben Pozsonyba kerül, majd, 1840-ben pályázza meg az egyetemi tanárságot Budapesten, a Magyar Tudományi Egyetem Természettudományi karán.  Tagja többek között a Királyi – Magyar Természettudományi társulatnak is. 1845-től, már a magyar nyelvű oktatás váltja fel a latint, így kiemelkedő szerepe van a magyar természettudományi szaknyelv megteremtésében. 1858-ban akadémiai taggá választják. 1848 novemberébe bekapcsolódik a főváros védelmébe, és Buda ostrománál a kimeneti az egyetem eszközeit, és a Gellért-hegyi csillagvizsgáló műszereit. 1850-ben visszatér a tudományos munkáihoz. Tankönyveket ír publikációi jelennek meg, de Jedlik mindig is megmaradt ízig-vérig kísérleti fizikusnak. 1868-ban királyi tanácsosi címet kap, majd 1879-ben a vaskorona-rend harmadik osztályának lovagja lesz. Győrben tölti a nyugdíjas éveit. A rendházban lakik, a tudományos életben részt vesz továbbra is. 1895 decemberében hal meg, Győrben temetik el. A múzeum, emlékkiállítás Jedlik Ányosnak, munkásságának állít emléket. 

A Jedlik Ányos Emlékkiállítás. A kiállítás célja, működése, koncepciója.

Jedlik elsősorban tanárember volt és másodrészben fizikus. Ezért a fizikus mivoltát ne úgy képzeljük el, mint napjainkban, hogy a fizikusok specializálódnak egy-egy szakterületre, hanem ő a fizika teljes spektrumával foglalkozik. Tanítja a legújabb eredményeket, elméleteket és amennyiben lehetséges azokat kísérletekkel is bemutatja.
Tehetségének köszönhetően a fizikai törvényszerűségekhez, folyamatokhoz mindig olyan szempontokból nyúl hozzá, ami nem egy teljesen új, egy „forradalmi” felfedezés legyen, hanem, hogy a diákoknak szemléletesebben tudja bemutatni az adott fizikai kérdéskört. Példaként említeném a dinamót, azt az áramforrást, amit elsősorban azért alkotott meg, hogy még szemléletesen mutathasson be fizikai kísérleteket. Tehát nem úgy született, mint egy olyan eszköz, amit például az iparban hasznosíthatunk, hanem demonstrációs célzattal.
Sok területen megelőzi kortársait. Mivel nem tartotta magát a klasszikus értelemben kutatónak, nem is publikálja széles körben felfedezéseit, hanem korlátozza az oktatás irányába, annak ellenére, hogy nemzetközi szintű felfedezéseket tesz. Mindezt a szerzetesekhez illő szerénységgel teszi, így a világ öt év késéssel ismerheti meg a forgonyok, és a dinamók működési elvét.  A Jedlik Ányos Társaság munkásságának köszönhetően jöhetett létre a kiállító hely. A múzeum létrehozásához támogatókat keresett, mint például az akkori ÉDÁSZ vállalatot, mely a város önkormányzatával karöltve jelentős összeggel járult hozzá a nemes cél megvalósulásához.

A múzeum helyszíne a Győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium földszinti terme. Az iskola ezt a termet nem vonja be a napi oktatási rendbe, hanem fenntartja az emlékkiállítás számára. Talán a helyszín hangulatának köszönhetően, rendszeresen azonban otthont ad a kiállító szoba OKTV versenyeknek, érettségi vizsgáknak vagy iskolai ünnepségeknek.  A gimnázium annak ellenére, hogy lemond a napi használatról, jelentősen támogatja a fenntartást, a terem karbantartását. Magának a kiállítás tartalmának összeállítására Dr. Jeszenszky Sándort kérték fel. Dr. Jeszenszky a Budapesti Elektrotechnikai Múzeum igazgatója volt. Az iskola szertárából kiválogatta azokat a máig működő eszközöket, amelyek Jedlik Ányos munkásságához köthetők, és maga is hozott eszközöket a budapesti múzeumból. A dinamó, és a forgony eredeti változata a budapesti Elektrotechnikai Múzeumban található, Győrbe egy-egy korhű másolat került. A kiállítás legértékesebb, leghíresebb, Jedlik által készített darabja, az osztógép, amelyet többször kérnek el egyéb kiállításon történő bemutatásra, jelenleg éppen a budapesti Magyar Elektrotechnika Múzeumban tekinthető meg. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy az osztógép a Budapesti Elektrotechnikai múzeum tulajdona. Valójában ezt az eszközt Jedlik a saját apanázsából fejlesztette. Nyugdíjazásakor elhozza Győrbe, majd az osztógépet Pannonhalmára viszik, ezután a ’48-as államosításkor kerül az Elektrotechnikai múzeumba. Dr. Jeszenszky Sándornak köszönhető, hogy a legmegfelelőbb helyen, Győrben tekinthető meg ma ez a szerkezet.

A terem elrendezése a fizika ágai szerint tematikus és igyekszik Jedlik kutatási eredményeit a tudománytörténetbe ágyazni. Ahol lehetséges, ott az eszközök működés közben is megtekinthetőek. Természetesen kiemelkedő helyet kapnak asz Ő általa készített eszközök, szerencsére számos ilyen eszköz fennmaradt, és azok is melyeknek a másolatait láthatjuk. Hangsúlyoznám a tökéletes korhűséget. Leszögezném, hogy minden olyan kezdeményezés, ami emléket állít például egy település hírességének emlékére, akár a tudomány, akár a művészetek területén alkotott is az illető, főleg a jelenkor körülményeit ismerve igen dicséretes tevékenység. Azonban az a forma, ahogyan ez Győrben Jedlik Ányos esetében történik, ritkaság számba megy. Az alap koncepció, hogy minél közelebb vigye az emberekhez, jelen esetben a kísérletező fizikát. Itt kiemelném a fiatalságot, a diákságot, mint célközönséget. Ami még egy nagyon fontos körülmény, hogy az iskolák általában nem rendelkeznek az elektrotechnikai folyamatok bemutatásához szükséges laborokkal. Ez pont azt a fázist hagyja ki az oktatásból, amikor igazán érdekessé válhat a fizika a fiatal diákok számára.

 A Jedlik Ányos állandó kiállítás azon kívül, hogy néhány személyes használati tárgyat, iratokat is bemutat, a fő irányvonal a gyakorlati bemutatása Jedlik Ányos munkásságának. Tapasztalhatjuk magunk is, hogy a puszta magyarázat, gyakran kevés, ahhoz hogy megértsünk, vagy egyáltalán érdeklődjünk, főleg egy a természettudomány köreibe tartozó folyamat iránt. A tudományos kultúraátadásnak az igazi eszköze, a gyakorlati, a mindennapi életünkben betöltött szerepét megmutatni az adott felfedezésnek. Ezért nagyszerű a Jedlik Ányos Emlékkiállítás.

A múzeum, nem tudja megoldani a folyamatos nyitva tartást, ez a korlátozott érdeklődésnek, és az erőforrások hiányának köszönhető. A nagy nyilvánossággal, reklámokkal elérhető látogatószámra nincs felkészülve a múzeum, de nem is ez a működésének fő irányvonala. A jelképes 200 forintos belépődíjból fedezni tudják magának a múzeumnak a működéshez szükséges rezsiköltségeket. Gondolok itt a villanyfogyasztás, a fűtési költségekre. Panykó János a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium matematika, fizika, informatika tanára gondozza, vezeti az emlékkiállítást.  A múzeumot előzetes bejelentkezés útján látogathatják az érdeklődők. A találmányok megszületésének történetét, működésüket, magyarázatukat Panykó János vezetésével ismerhetjük meg. Ez nagyon fontos akár laikusoknak, akár a fizikához, elektrotechnikához értő látogatóknak, annak ellenére, hogy a kiállított darabok mellett részletes leírásokat, ismertetőket találunk. Maga a bemutatás húsz perces időtartamú általában, de ami a legfontosabb, hogy diskurzusok alakulnak ki, és ez által lényegesen közelebb tudnak kerülni a látogatók Jedlik Ányos munkásságához. Ez halmozottan igaz, amikor az ország más területeiről, iskolai kirándulások keretében keresik fel a múzeumot, az olvasott tananyag mellett működés közben láthatják a világ elektrotechnikájának, fizikájának néhány meghatározó eszközét, és megérthetik működésük elméletét. A látogatottság ebből a szempontból erősen szezonális, az osztálykirándulások időzítése miatt. Évente 10 és 30 csoport között szokott ez a szám mozogni. Az emlékkiállításnak, a kulturális mediáció szempontjából ezt tartom a legfontosabb szerepének, hiszen korosztályoktól független tud átadni tudományos, tudománytörténeti ismerteket a látogatóknak. Főként a diák látogatók kaphatnak egyfajta indítatást, közelséget a fizika irányába. 

Befejezésül

A városban egy köztéri, óriási szódásszifon áll a Kreszta ház bejáratával szemben. Minden, ami a mindennapi életünket könnyebbé, boldogabbá teszi, érték. Azoknak, akik ezeket az értékeket megteremtették, és azoknak, akik megőrzik, bemutatják, közvetítik nekünk, köszönettel tartozunk. Jedlik Ányosnak és Panykó János tanár úrnak.
A Jedlik Ányos Emlékkiállítás koncepciójának legfontosabb célja, irányvonala, hogy Jedlik Ányosnak emléket állítson. Természetesen az adott körülményekből kiindulva, mégpedig, hogy Jedlik munkásságának jelentős része Győr városához köthető, és hogy a Bencés Gimnázium tanára volt. Az egész kiállítás, mint, múzeum lett kialakítva, de ami a legfontosabb, hogy gyakorlati órákat lehet tartani, kísérleteket lehet végezni, ezáltal szervesen illeszkedik a Bencés Gimnázium mindennapi oktatási tevékenységéhez. Tehát Jedlik Ányos munkásságának a tudománytörténeti szerepe mellett megismerkedhetünk, megérthetjük a felfedezések gyakorlati hasznosságát is.


„…minden tudományban tanulhattam volna eleget és szépet, de a fizikában tanulok és egyszersmind mulatok, gyönyörködöm is”
Jedlik Ányos

A kiállítás látogatása előzetes bejelentkezés alapján:

Panykó János,
06-30 637-9741
panykoj@gmail.com

Forrás:

·  Panykó János tanár úr, a Győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium matematika, fizika és informatika tanárától
·   Győr, Jedlik Ányos Emlékkiállítás, Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára, 596.sz 

A győri Tóvári Tóth István Galéria


"… mi a művészet végcélja, azt kell mondanunk: a művészetnek fel kell fednie az igazságot, be kell mutatnia azt, ami az emberi szívben megmozdul, mégpedig képszerű, konkrét formában."
(G.W.F Hegel)

A dolgozatomban a győri Tóvári Tóth István Galéria alapításával, működésével foglalkozom. Az üzletet a Kubinyi Károly vezette Kubinyi Galéria üzemelteti. A győri galéria a Bajcsy-Zsilinszky út 35-ben található. Maga a kiállító hely a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tulajdona. A 60 éve alakult Képcsarnok Vállalat jogutódja, pedig Képcsarnok Kft. Napjainkban, az ország nagyvárosaiban megtalálhatóak a kiállítótermei, viszont számos a tulajdonában lévő üzlethelyiséget, bemutatótermet bérbe ad. Megtartotta az alaptevékenységéből adódó irányokat, mégpedig hogy a bérbe adásnál előnyt élveznek azok a vállalkozók, cégek, melyek képzőművészeti galériát, szeretnének nyitni, üzemeltetni.
A galéria eredendően győri Képcsarnok néven volt ismert, és sokan még a mai napig is így keresik, mivel a győri Képcsarnok már hatvan éve állandó néven, helyen működik. A galéria névváltoztatása az egyediség miatt szükséges volt, de nem egy régi történet. A volt győri képcsarnok, a Kubinyi István vezette Kubinyi Galéria tagja lett, és Tóvári Tóth István festőművészről nevezte el. A Kubinyi Galériát a ’90-es évek elején alapította. Ezt megelőzően Sáfár 90 néven működő vállalkozását irányította. Kubinyi abban az időben erdészként dolgozott, és egy pályázat során kapta meg az üzletkötői állását. Tulajdonképpen, egy utazó ügynöki tevékenységet kell elképzelni. Az üzleti tevékenységének az alapját főként festmények értékesítése képezte. A képek kiállításokon, piacokon, galériákban és aukciókon kerültek bemutatásra és értékesítésre. Mivel munkája során egyre több művésszel, a hazai művészettel foglalkozó vállalkozással, céggel ismerkedett meg, üzleti lehetőséget látott egy saját vállalkozás, egy saját galéria alapításában. Az utazó ügynöki tevékenysége során fel tudta mérni a festményekkel kapcsolatos vásárlási igényeket. Mielőtt a Kubinyi Galéria megalakult, a festmények vándorkiállítások, és egyéb a festészettel is kapcsolatos rendezvények keretében jelentek meg. A kiállítások, mivel nem állandó helyszínen kerültek kiállításra, ezért paravánokat állított be és ezeken helyezte el az alkotásokat. A mai napig is ezt a módját választják a megjelenésnek, ha például egy vándorkiállítás keretében kerülnek bemutatásra az alkotások. 
A Kubinyi Galéria alapításakor győri helyszíneket kerestek, mivel a budapesti galériák, már teljesen lefedték a város azon területeit, ahol a magyar és a külföldi potenciális vásárlók, érdeklődők, a legnagyobb számban megjelenhettek. A galéria a Győr Plázában talált először kiállító helyet 1994-ben. A paravánsorokon elhelyezett festményeken kívül, már a kisplasztikák is megjelentek. Ettől független, a galéria fő tevékenysége továbbra is a hazai kortárs festőművészek alkotásainak bemutatása, és kereskedelme volt.
2004-ben nyílott lehetőség, hogy a Tóvári Tóth István Galéria a győri Belvárosba költözhessen. Ez jelentős előrelépés volt a galéria történetében, mivel a helyi, a hazai és a külföldi turisták adta látogatók száma, és ezzel együtt a vásárlóerő itt a legnagyobb Győr városában. A 2000-es évek elejétől több városban is megjelenik a Kubinyi Galéria, kialakulnak az állandó kiállítások, melyek centruma Budapesten található, a Mammut üzletközpontban. Itt két helyszínen is működik, jelentősen nagyobb területeken, mint a győri bemutató terem. Itt már nagyobb teret kapnak a kisplasztikák, a rézkarcok, és a szobrok is. Tehát napjainkra alakultak ki a Kubinyi Galéria állandó budapesti és győri üzletei. A galéria az alaptevékenységén kívül, részt vesz kiállítások, aukciók szervezésében. Ahogy megjelentek az üzletben a neves festőművészek, példának említeném Szász Endre, és ezáltal nagyobb értékű alkotásai is egyre gyakrabban keresik fel gyűjtök is a galériát, hogy konkrét alkotások felkutatásában is segítséget kaphassanak. Fontos szempont, hogy a festmények eredetisége, leltára, jegyzése megállapítható legyen. Azt, hogy a galéria eleget tudjon tenni ennek az elvárásnak, be kellett vonni a munkába Koplik Judit művészettörténészt, aki szakmai szemmel tudja értékelni az eladásra szánt festményeket. A győri Tóvári galériában a festmények mellett helyet kapnak rézkarc, tűzzománc alkotások, ötvös munkák, ékszerek, valamint kisplasztikák is. A kerámia, és a porcelánalkotásokat „örököltük”, a Képcsarnok Kft. művészeitől, amikor Kubinyi Károly megnyitotta a Tóvári Galériát.  
Egy galéria alapkoncepciója a műtárgyak eladása. Ennek azonban számos olyan üzleti iránya, technikája van, melyek alkalmazása nélkül nem tud fent maradni az üzlet. Ahogy Kubinyi ki tudta szélesíteni a vevőkörét, szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy a festmények, műtárgyak hagyományos módon történő eladása mellett, egyéb üzleti tevékenységeket is be kell hozni a válakozásba. A széles vevőkörnek köszönhetően, megjelent az igény, hogy konkrét festményeket, közvetlen a művésztől vegyék meg a gyűjtők. Ez lényegesen megkönnyítette a vásárlási tevékenységet. Az hogy az üzlet bevezette ezt a szolgáltatását, jelentősen leegyszerűsítette a vásárlásra szánt időt, és mivel a vásárlás közvetlen a művésztől történt, a vevő számára kedvezően befolyásolta az alkotások árát is.
            A 2010-es évek második felétől folyamatos változásokat hoztak a galéria működésében, üzletmenetében. Ha nem is jelentős mértékben befolyásolták az üzlet alapkoncepcióját, akkor olyan tevékenységeket kellett felvenni a szolgáltatások körébe, ami az általános működési szokásoktól eltérő volt. Elsősorban, az állítólagos gazdasági válság következményeit kellett figyelembe venni. Tapasztalni kellett, hogy egyre kevesebb pénz jut a művészetekre, a művészi alkotások megvásárlására. Vitathatatlan, hogy a vásárlói körét akkor tudja bővíteni egy üzlet, főleg egy olyan, ami nem egy általános, és a mindennapi élethez szükségszerűen hozzátartozó tevékenységet folytat, ahol egy erős, és stabil gazdasági, és kulturális helyzetben élő polgári réteg van. Remélem, hogy Győr városában ennek a polgári rétegnek a kialakulását nem fogja semmilyen körülmény sem megakadályozni. Egyrészt meg kell tartani a már meglévő vásárlókört, másrészt olyan pénzügyi konstrukciókat kellett bevezetni, mint például a részletfizetési lehetőség, ami vonzóbbá tette mások számára is a műalkotások megvásárlását. Az alkotók és a galériák közötti információáramlás és nem utolsó sorban az internetes lehetőségek, biztosították annak a szolgáltatásnak a lehetőségét, amire manapság is komoly igény mutatkozik. Ez pedig az, amikor a vásárolni szándékozó látogató, konkrétan egy adott festmény, műtárgy iránt érdeklődik. Ekkor a galéria vállalja a megbízó által felállított feltételek szerint, annak beszerzését, és akár házhoz szállítását. A másik, amikor nincs pontos elképzelés, csak esetleg egy témát jelöl a vásárló. Ilyen lehet például egy arckép, vagy egy tájkép. A galériába érkező, az igénynek megfelelő alkotásokat lefotózzák, és átküldik a vásárolni szándékozónak. Ezzel meg tudják gyorsítani, kényelmesebbé tudják tenni az esetleges vásárlást az érdeklődő számára.
           
A következő ilyen szolgáltatás a rendelésre festés. Ez természetesen korábban is működött már, gondoljunk csak a portré festészetre. A galériának fel kellett vállalnia a festőművész és a vásárló közti közvetítő szerepet. Ez természetesen azzal is járt, hogy olyan művészeket kellett megnyerni ennek a munkának, akik ezt a feladatot tökéletesen el tudták látni, hiszen ez az alapja az egész tevékenység jó hírének. Erre nagyon komoly igény van napjainkban is. Előfordult olyan megbízás, amikor egy családi fotó alapján kellett a festményt elkészíteni. Igény van arra is, hogy a Győr város egy utcarészletét, templomát, terét szeretnék megfestetni.
            A Tóvári Galéria foglalkozik értékbecsléssel is. Előfordult, hogy örököltek egy Tenk László festményt és meg szerették volna tudni az értékét. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben a galéria szakértőitől kérnek segítséget. A szolgáltatás bevezetése szükségszerű volt, és a mai napig is sikeresen működik.
A következő szolgáltatás esetében felmerül, hogy hol a határ. Tehát a művészeti érték és a kommersz közötti határvonal hol húzódik, ha egyáltalán húzódik. Egy művészeti alkotás a művész elképzeléseit, tudását, fantáziáját, érzelmeit, gondolatvilágát mutatja meg az érdeklődőknek. Egy tehetséges művész esetében a látogató észreveszi ezeket a tulajdonságokat, és megáll a kép előtt. Az egyik vitathatatlanul a legszokatlanabb szolgáltatása a galériának, amikor a festményt ki kell valamivel egészíteni, és ha ez megtörténik, akkor vásárolja meg a látogató. Erre nem minden művész hajlandó, ami teljességgel érthető is, de az előbb említett gazdasági helyzet, és a pénztelenség rákényszeríti az alkotókat ilyen jellegű tevékenységekre is. Példa volt erre, amikor egy tenger részletet ábrázolt egy festmény és a vásárló visszaküldte azt a művészhez, hogy egy hajót fessen rá. Sajnos megfigyelhető ezzel egy párhuzamos tendencia is. A látogatók, még a potenciális vásárlók is olyan képeket, alkotásokat keresnek, melyek egyszerűek. Egyszerűek a színek, nem keltenek különösebb gondolatokat, és ennek következménye, hogy valami még kerüljön a képre. Tulajdonképpen az a paradoxon, hogy „én elképzelem, valaki meg majd megfesti”. Meggyőződésem, hogy nem lesz a lakás dísze az ilyen kép. Természetesen a válasz is megvan rá a másik oldalon, mégpedig hogy „nekem meg így tetszik”.
Van egy nagyon sikeres lehetőség, a gyűjtői igények kielégítése. Ez egy nagyon szűk réteg, és anyagiakban sem átlagos lehetőségekkel rendelkezik. Több galéria is számon tartja gyűjtő elképzeléseit, és ha megjelenik a keresett alkotás, akkor felveszik egymással a kapcsolatot. Megemlíteném Galambos Tamás Munkácsy- és Klebersberg díjas festőművész alkotásai, de nagyon keresettek Tenk László, és Schéner Mihály festményei is.
Az látható, hogy a Tóvári Tóth István Galériának, is vállalnia kell a közvetítő szerepet, amibe törvényszerűen szerepelnie kell a gazdasági, és pénzügyi érdekeknek is. Ahogy a művészi értéknek, az igényességnek, úgy és a fennmaradásnak is komoly ára van. Tudjuk, hogy sorba zárnak be a galériák és a jelen helyzetben sajnálatos, de egyre nagyobb arányban nem a művészi igényesség, színvonal határozza meg a talpon maradást. A Tóvári Galériával kapcsolatban lévő számos festőnek, keramikusnak vagy abba kellett hagynia, vagy mint másodállás tudta csak folytatni a művészi tevékenységét. Természetesen az alkotók sem hagyatkozhatnak csak kifejezetten a galéria adta lehetőségekre, hanem például az ékszerkészítőink megjelennek egyéb vásárokon, kiállításokon is. A mai hazai valóság azt mutatja, hogy az igényesség és a művészileg értéktelen között nagyon nehéz határt húzni. Az üzlet megköveteli, hogy „eladható” képek is jelen legyenek a csarnokban, mert kizárólag Szász Endre, vagy Victor Vasarely alkotásaiból nem lehet annyit eladni, hogy a galéria fenn maradhasson. Azt is látni kell viszont, hogy a képtár választékának, kínálatának igazodni kell a manapság divatos lakberendezési trendekhez is. Ma már kevés helyen találjuk meg a hagyományos magyar, polgári stílust, és lakásberendezést. Van, úgy hogy már maga a galéria számára idegen az alkotás, de a vásárlási igények diktálják, hogy ilyen jellegű művek is helyet kapjanak ott. Egy azonban biztos, hogy a galériák közvetítő szerepe az alapkoncepció és a felsorolt egyéb kiegészítő szolgáltatásokat beleértve nélkülözhetetlen a jelen gazdasági lehetőségeinek tükrében.
            Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán hogy jelenhet meg a galériában a műalkotás. Több útja is van. Elsőre azt gondolná az ember, hogy a művészek keresik a galériákat és az ottani szakértő eldönti melyik képekkel, alkotásokkal szeretne foglalkozni. A győri tapasztalat egy kicsit mást mutat, mert inkább a Tóvári Galéria keresi az alkotásokat. A harmadik út, amikor a galériák egymás között cserélik az alkotásokat az szerint, hogy az adott vidéken, vagy a fővárosban éppen milyen alkotásra lenne szükség, melyik alkotások tűnnek népszerűnek. Természetesen előfordul a sikeres hosszú távú közös munka és a lemorzsolódás is, vagy az üzleti kapcsolatok megszűnése.
A galériák működésének egyik legfontosabb kérdése, a képek beszerzésének körülményei. Gyakran előfordul, hogy már elhunyt művészek munkáival szeretnénk foglakozni. Ebben az esetben a Tóvári Galériának is a hivatalos hagyatéki anyag áll rendelkezésére, és a kapcsolattartó a kijelölt hagyaték kezelői. A jelen gazdasági helyzet szinte kizárólag bizományos értékesítést enged. Ezen belül, viszont a galéria rugalmas tud maradni az áraival. Ha a vásárló árkedvezményt szeretne, a galéria és a művész között megtörténhet a megállapodás. Ami talán az egyik legérdekesebb kérdés, hogyan lehet megállapítani egy műalkotás árát. Mihez viszonyítjuk, mihez hasonlítjuk, egyáltalán ki, vagy mi határozza azt meg.Ennek a folyamatnak szigorú követelményrendszere van. Régen zsűrizésnek nevezték, ma ezt úgy hívják, hogy jegyzett az alkotás. Egy szakértő plénum előtt kell megfelelnie a képnek, ahol olyan szakértők ülnek, akik hitelesen meg tudják vizsgálni, és meg tudják állapítani, hogy az alkotás megfelel az előírásoknak, és ezáltal művészeti értéket képvisel. Példaként jegyezném meg az aláírás és annak hitelességének megállapítását. A jegyzést követően, alapvetően azonban az alkotó művész határozza meg, az alkotása árát. Ha a galéria igényt tart a festményre, akkor ez természetesen változhat. Előfordulhatnak olyan járulékos költségek is, mint például ha a festmény nem rendelkezik keretezéssel. A képkeret szervesen illeszkedik a festményhez, és mint dekoráció a lakberendezéshez is. Nagyon fontos a keretezés milyensége. Ezzel egyetemben befolyásolja az alkotás árképzését is. Azt még hozzá kell tennem, hogy amikor a festmény, az alkotás bizományi értékesítésre-átvételre kerül, szerződésben kerül rögzítésre a galériának a közvetítő szerepe. Ez azért fontos, mert nem csak ismert művészektől, festőktől jelennek meg alkotások, hanem magánszemélyek is hoznak be értékes, vagy kevésbé értékes művészeti értékkel bíró képeket. A galériának le kell védenie magát az esetleges lopott, vagy hamisított képekkel kereskedők ellen. Volt rá példa, hogy festményszakértőt kellett hívni, mert gyanús volt egy festmény, pontosabban egy Szász Endre alkotás, és ki is derült, hogy hamisított a kép. Természetesen a galéria felbontotta a szerződést az eladóval. Visszatérve az árrugalmasság kérdéséhez. Sajnos, de szinte mindig vissza kell térnem, a jelen gazdasági körülményekre. Maga a galéria szerencsésebb helyzetben van, mivel komoly, és a körülményeknek megfelelve színvonalas kínálattal rendelkezik. Az alkotó viszont nem biztos, hogy meg tud jelenni. Az alkotóművésznek néha engednie kell, és előfordul ma már, hogy a maradék tartását is fel kell adni, magyarán, „mindegy csak adjátok el”. Azt gondolná az ember, hogy a győri Tóvári Tóth István Galériában nagyobb részt a helyi, vagy a Győr-Moson-Sopron megyei alkotóművészek munkáival találkozhatunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem így van. Ez talán abból is adódhat, hogy a galéria vezetője Kubinyi Károly Budapesten dolgozik, és ez által nem ismerheti a helyi művészeket. A másik oldal pedig az, hogy a megyei festőművészek sem keresik fel a galériát. Érdekesség, hogy a határon túli művészekkel viszont aktív a kapcsolat. A Felvidékről, a Délvidékről, Zentáról települtek haza, és kiváló a kapcsolatuk a Kubinyi Galériával. Ebből is látható, hogy mekkora felelősséggel rendelkezik a galéria a mindennapi működése során. A választás és az ármeghatározás, az egész győri régió művészeti életére hatással lehet. Ezt a fent említett negatív folyamatok ellenére is ki merem jelenteni.
Ahogy más galériák, úgy a győri Tóvári sem engedheti meg magának, hogy csak a behozott, vagy a konkrétan keresett képekkel foglalkozzon. Figyelni kell a trendeket, a művészeti igények, irányok változásait. Ezek alapján a galériának is keresnie kell azokat az alkotásokat, melyekre igény van. Sok jó jelzőt kaphat egy intézmény, de a legjobban akkor működik, ha ennek a kritériumnak meg tud felelni. Ezzel együtt járhat az, amikor már akciókkal, leértékelésekkel jelennek meg cégek, amelyek már inkább lejárathatják a műfajt.
A galéria Tóvári Tóth Istvánról kapta a nevét. A festőművész Győrben élt, alkotott. A Munkácsy-díjas művésznek számos képe megtalálható Győr-Moson-Sopron megyében. Ismerik, de sajnos Tóvári képeket a fővárosba már nem viszünk, mert ott már nem ismerik a nevét. Az azonban tényleg igaz, hogy szinte kizárólag Győrben, vagy külföldi kiállításokon jelentek meg az alkotásai. Tóvári, a város egyik arca lehetne, ha például egy országos vándorkiállításon, vagy a médiában megjelenne, és megismerhetné munkásságát az ország lakossága. Azt azonban tudni kell a festményeiről, hogy általában a sötét tónusokat kedvelte. Ritkán jelennek meg a világosabb színek a munkáiban. Az igaz, hogy aki Tóvári festményt szeretne vásárolni, az bőven válogathat az alkotások között, de aki nem annyira célirányos az a sötét hangulat miatt nem választja Tóvárit. Ez betudható az általános hangulatnak is, ami elkerülhetetlenül befolyásolja az embert abban, hogyan viszonyul az egyes művészeti alkotásokhoz. Alátámasztható ez azzal is, hogy ezeket a sötét tónusú képeket hozzák be eladási szándékkal a galériába. Ahogy számos területen, úgy a művészetek világában is abszolút követhető az emberek, a társadalom hangulata. Erre komoly figyelmet kell fordítani, mert ezeket a tapasztalatokat le kell fordítani az üzlet nyelvére is. Mint üzleti vállalkozás már a Képcsarnok is arra törekedett, hogy a művészek és alkotásaik eljussanak a közönséghez. A Kubinyi Galéria, és ezen belül a Tóvári Tóth István Galéria alapkoncepciója is ez. Az egyértelműen megállapítható hogy van igény a hazai művészeti alkotásokra. Érdeklődnek irántuk a látogatók.
            Szeretnék köszönetet mondani a Kubinyi Galéra vezetőjének, Kubinyi Károlynak, hogy lehetőséget adott a dolgozat elkészítésére, és Alexané Annának, a Kubinyi Galéria győri üzletének, a Tóvári Tóth István Galéria vezetőjének, aki megismertette velem a galéria történetét az alapítástól, napjainkig, és képet kaphattam az üzlet működésének hétköznapjairól.

Kubinyi Galéria hivatalos weblapja: http://www.kubinyigaleria.hu/ 
A Képcsarnok Kft. hivatalos weblapja: http://www.kepcsarnok.hu/


2016. április 8., péntek

Gondolatok?

Vissza kell mennem. Vissza kell mennem bárhova is?

Dohányos, szerintem - persze, csak ha rohadtul meg nem ijesztették - soha nem szokott le azért, mert féltené az érrendszerét. Szerettem dohányozni. ...ttem? Kaptam az élettől két hét ajándékot, és el kellett gondolkodnom hogy 14 + 1 -napon rágyújtsak, vagy ne. Jelzőfüst! Ha valamit szeretsz, valakivel jó, nem akarod rögtön, de azonnal lecserélni egy cigire. Ha szerencséd van, dohányzik. Nyugtató hatása van....inkább ráhagyod, csak menjünk már cigizni! Le kell szoknom a dohányzásról. Le kell szoknom a dohányzásról?

A gyerek elvárja, hogy kapjon. A szülő elvárja, hogy adjon. Fizetek, tartozok. Teljesen gyakorlatias a téma!

Ha hívő lennék - ha elhiszem? - azért nem kérdeznék, ha nem, azért nem. Sok kérdés, sok kérdőjel....amúgy hiszek? Hiszek. Abban, hogy a jó Istennek benn kell maradni, bennem, mert ha ember kézbe kerül....meghal.

A mai embernek szüksége van a boldogságra? Persze, csak nem ért hozzá. Szívni lehet vele, mert a csalódás ott lebeghet. Ez a fajta gyakorlatias boldogság felesleges. Csalódni csak a jóban lehet. A sötétség nem lehet sötétebb, ez bíztató, de a fény sem lehet fényesebb, de nem is kell...ez biztatóbb!

Leülök nálam....kávé, cigi, kanapé.....glotti, kilóg félig.....kényelmesen, öregesen....elment, beleszólt, bekaphatja, szabadság....Így képzeled? Igen, valahogy így! Lemmy meghalt...

Az arrogancia gyógyíthatatlan betegség.

2015. szeptember 29., kedd

Horváth László gitárművész koncertje Győrben

....pontosabban, lakáskoncertje. Hogy mit is takarna a lakáskoncert kifejezés? Stummer Márton gitáros barátom ötlete nyomán, a Győr város egyik tökéletes szocreál - már nem működő - épületkolosszusának egyik szobájában kapott helyet a koncert. Ez már alapból nagy ötlet, de az igazi történet akkor indult, amikor megszólalt Horváth László gitárművész kezében a gitár. Nos, ezt a hideg-rideg épülettorzót, széppé varázsolta. Hirtelen barátságos lett a folyosó, az egy bejáratú törpe irodák sora. Ritka, hogy ennyire együtt áll, vagy ellentétben áll a környezet és a zene. Horváth László számomra tökéletesen ismeretlen szerzők műveit játszotta. Önmagában a művek "tudása" nekem kevés - na, persze bárcsak a tizedét is ha tudnám - lenne, de már ahogy elnéztem, sem semmi. Az igazi amikor az igazi szépsége a zenének a tudást csak eszköznek veszi. Horváth László birtokában van ennek az eszköznek, és tökéletesen használja. A gitáros történeteket mesélt el, és a muzsika ezt át is adta nekünk. Köszönöm Lászlónak ezt a csodálatos koncertet! Hamarosan egy interjút is készítünk, és közelebbről is megismerhetjük a gitárost, aki széppé tudta varázsolni nekünk, azt amiben a szépnek nyoma sincs.





Stummer Márton gitáros, a Lakáskoncertek szervezője, 

"A lakáskoncert ötlete egy rég elfeledett hagyomány újra élesztése. A hely intim mivoltából kifolyólag leginkább a komolyzenének és az akusztikus jazz-nak ad teret. A lakáskoncert sorozat egyfajta polgári szalonként is funkcionál. Tervünkben van kiterjeszteni az érdeklődést nem csak a zene hanem az irodalom sőt a film iránt is. A komolyzene, jazz és további művészeti ágakkal foglalkozó emberek vágynak egy ilyen hely után. Most a második koncertre készülünk, melynek időpontja október végére tehető. Pontosabb információkat később tudok mondani."

Info & regisztráció: marton.stummer@gmail.com

Hangsúlyt kapott az épület. Győr, Szent István út 51 sz. Érdemes rápillantani.

Köszönettel

Udvardy Zsolt



2015. május 28., csütörtök

Budai Tímea

Budai Tímea festőművész vagyok, hivatásomat tekintve gyógypedagógus. A festéssel 2006 óta foglalkozom...

Jelenleg azon dolgozom, hogy továbbgondoljam a festésben rejlő lehetőségeket, ezért a kiállításokon túl az interneten is folyamatosan "képben" vagyok. A széleskörű ismertséget a közösségi oldalakon történő megjelenésemmel érek el. A többi lehetőség, amiről ma még nem is tudok, az pedig úgyis elém jön előbb-utóbb. "Magyar női Monet"- így neveztek, festményeimet látván, de ma már nem ritka, hogy képeimet Vincent van Gogh műveihez hasonlítják. Stílusban az impresszionista, illetve az expresszionista irányzat felé hajlok. Kedvenc festőeszközöm a festőkés lett, de olajfestményeimet hagyományos módon, ecsettel festem. 

Szeretném, ha a hallgatók, példámat látva megnyílnának a pozitív dolgoknak, és a mindennapi életük szürkeségébe egy kis színt vinnének. Nem azt mondom, hogy kezdjenek el festeni, hanem azt, hogy találják meg valamiben önmagukat, a boldogságukat. A boldogságunk nemcsak a körülöttünk lévő világtól függ, hanem a bennünk levő harmóniától is, hogy mennyire vagyunk harmóniában önmagunkkal, mennyire valósítjuk meg önmagunkat, egyáltalán merünk-e bármibe is belevágni, vagy szimplán élünk a hétköznapoknak. Én mertem változtatni, és nyertem: tapasztalatot, hitet, bölcsességet, és megtaláltam önmagam.  

Galéria

Keresse fel előadónkat a Tematéka oldalunkon is!



2015. május 1., péntek

Sugár Andrea


Autodidakta módon festek, nem tanultam festészetet. Élvezem a színek energiáit, a kész festmény látványát. Fejlesztem magam magasabb szintekre. A festés számomra, igazi meditáció, és béke Ebben tudom kifejezni, kiélni magam, ebben a rohanó világban. Ilyenkor lelassulhatok, ábrándozhatok, ott vagyok, ahol éppen az ecsettel tartok…

Önbizalomra van szükségünk a mindennapokban. 
Azt szeretném, hogy sokaknak átmenjen az üzenet, szeretnék önbizalmat adni a festészetemmel, lényemmel. Azt szeretném, ha többen ki tudnának válni a hétköznapok szürkeségéből, az által, hogy a kreativitásra biztatom. Mindenkiben meg van a képesség arra, hogy megtanuljon igazán Önmaga lenni. Legyen az festészet, rajz, akár szabás, varrás, bármiféle késztetés érez, bátran induljon el a kreativitás útján. Mert ez kell ahhoz, hogy igazán felismerjük belső énünket, értékeinket. Ez kell ahhoz, hogy elfogadjuk, megszeressük lényünket. 

A művészet segítség! 

Sugár Andrea

Galéria